Minden nap más – mindennap más

2. A Dream Within a Dream (Shu Juan Yi Meng, 書卷一夢)

Ez az a sorozat, amiről tanulmányokat fognak írni. Oké, lehet, hogy csak a shenzheni egyetem másodéves filozófia szakos egyetemistái teszik meg, de attól még azok a tanulmányok meg lesznek írva, az hótziher.

Van a kínai sorozatokban egy igen jellemző trópus, amikor a(z egyik) főszereplő visszamegy az időben, esetleg belepottyan valami regénybe/szerepjátékba – na itt speciel az éppen olvasott forgatókönyvbe pottyan bele még forgatás előtt a színésznő Song Xiao Yu (Li Yi Tong), aki sebtében futotta át csak a forgatókönyvet, de ebből kifolyólag már jóelőre tudja, mitől lesz majd neki rossz. A szerepe szerint ugyanis ő bele fog szeretni Nan Hengbe, a Hetedik Hercegbe*, aki aztán mindenféle módon abuzálja, többek között például elveszi feleségül, megcsalja (a csaj saját húgával, ráadásul!), később legyilkolja a fél családját, ráadásul nem menti meg, amikor a bigét ledobják az emeletről, végül meg sorsára hagyja élőhalottként tengeni a hideg palotában.

Mivel Song Xiao Yu ismeri a forgatókönyvet, tudja, hogy Nan Heng egy igazi Férfi Főszereplő, az ultimate rosszfiú – tőle savanyú a tanghulu, miatta hervadnak el a szilvafa virágai, és annak is ő az oka, ha a keleti városrészben eltöri a lábát egy tehén. Emellett már találkozott a Nan Henget alakító színésszel is, akit (quelle surprise) Nan Fengnek hívnak, és egyelőre annyit tud csak róla, hogy egy öntelt pofa, akinek saját francia séf dukál a forgatáson meg öt asszisztens. Úgyhogy mindezek után a forgatókönyvbe pottyanva az a terve, csakazértis keresztbe tesz a forgatókönyvírónak, és juszt is hozzámegy a szerepe, Song Yi Meng gyermekkori szerelméhez, Chu Gui Honghoz (Wang You Shuo), akit Song Yi Meng azért hagyott el, mert miután beleesett a virágünnepen a kerti tóba, Nan Heng kimentette. Hahh, ha az ilyen könnyen menne!

Ne essetek kétségbe, ha eddig nem érthető, tessék csak szépen megnézni a sorozatot. Trailer!

Ez a trailer még talán az előbbinél is jobb:

A sorozat talán legnagyobb értéke, hogy egyidejűleg szerelmes-kardozós sorozat és önmaga paródiája is. Egy éppen forgatásra váró sorozat, a Dream of Quingnong forgatókönyvének dramaturgiai szabályai mozgatják. Ebbe a mingyá-mingyá sorozatba pottyan bele Song Xiao Yu, a valamikori gyereksztár, akiből kényelmes és nem túl ambíciózus felnőtt színésznő lett. Song Xiao Yu tökéletesen jól ismeri a szabályokat: a főhősnek mindig meg kell mentenie a főhősnőt, az ikonikus (és gyakran idiotikus) jeleneteknek mindenáron be kell következnie. Ha eldől az első elem a dominóban, utána fog dőlni az összes többi is – ha engedi, hogy kimentsék a kerti tóból, a vége úgyis az lesz az egésznek, hogy Nan Heng és Song Yi Ting, vagyis Song Yi Meng húga boldogan élnek, míg meg nem halnak, Song Yi Mengnek meg a hideg palotában kell tengenie élőhalottként. Hát nekilát, hogy ez ne így legyen. Aztán rájön, hogy akárhányszor próbálkozik, ez egy Groundhog Day szcenárió, ráadásul egy olyan világban, ahol a szereplőknek esetenként olyan neve van, hogy Második Járókelő meg Harmadik Szobalány.

Szóval itt van egy olyan sorozat, ami ugyan nem veszi magát komolyan, de azért mégiscsak azt teszi. Arról szól, hogyan lehet megélni, ha valaki megtudja magáról, ő egy fikciós hős, mit jelent a szabad akarat, hogyan változtathatjuk meg a történeteinket, mik a feltételei az újrakezdésnek, és milyen mozgásterünk van a világban, amelyben élünk. Lehet-e valódi egy szerelem, ha előre meg van írva? Lehet-e más, mint amilyenre eredetileg megírták?

Az egész csodálatos bolondokházában az az igazán ragyogó, ahogyan a sorozat részint önmagára, részint az általában vett kardozós-szerelmes sorozatokra, részint pedig a szintén 2025-ös Prisoner of Beauty-ra reflektál. Annak az első része május 13-án jött ki, az A Dream Within a Dream első része pedig június 26-án, és meglehetősen nehéz szabadulni attól a gondolattól, hogy az A Dream Within a Dream ötlete a Prisoner of Beauty forgatása előtt-közben született meg.

Az A Prisoner of Beauty az idei év talán legsikeresebb kínai kardozós-szerelmes sorozata volt, de nem véletlen, hogy nincs az én toplistámon. Én már mindig a feminizmus harmadik hullámának része maradok, aki az erős női szereplőket lázadóként és harcosként tudja csak elképzelni, úgyhogy az A Prisoner of Beauty női főszereplőjével, a (legalábbis látszatra) szubmisszív Qiao Mannal nem tudok azonosulni. Ha már női főhős, igenis legyen partner, és ne csak a mélyrétegekben, miközben mindvégig engedelmes feleségnek mutatkozik, aki annyiszor hajbókol és bocsánatkér, amennyiszer csak muszáj. Mindemellett az A Dream Within a Dream és az A Prisoner of Beauty párhuzamai letagadhatatlanok és szándékosak. Nem csak a kegyetlen férfi főhős miatt, akiről menet közben derül ki, hogy azért mégsem eszi olyan forrón a rizskását. Ott van a művelt, kifinomult, zeneileg képzett húg is, aki a jianghu-ból választ magának társat. A jelenet, amikor a férfi főhőst bedrogozzák, hogy megerőszakolja a(z egyik) női mellékszereplőt. (Egyik sztoriban sem jön össze, csak szólok.) A kicsiny fiát éjszakára egy nővel összezáró anyuka. A taiko-dob használata. Még a szereplőkben is vannak ismétlődő színészek, és azt tényleg nehéz a véletlen számlájára írni, hogy Liu Yu Ning (ő az A Dream Within a Dream-ben Nan Heng/Nan Feng) és Wang Cheng Li (az A Dream Within a Dream-ben Fu Gui) ugyanazt a főnök-beosztott kapcsolatot játsszák újra, csak vicces változatban, mint amit az A Prisoner of Beauty-ban játszottak kicsit kevésbé viccesen.

Szóval, hogy egy még Mark Zuckerberg színrelépése előtti kifejezést használjak, az egész rendkívül meta. Csak azért nem első helyezett a toplistámon, mert én ugyan igen bonyolult intellektus vagyok, de emellé meglehetőst egyszerű lélek, és találtam az első helyre olyat, ami az én egyszerű lelkemmel jobban klappol. Meg mert nekem Song Xiao Yu extrán idegesítő akkor, amikor éppen a leginkább közhelyes megoldásokkal operáló színésznői gyakorlatát adja elő, és Song Yi Meng is hamarabb megbocsáthatna már annak a szerencsétlen marhának, aki jól láthatóan eltér már a forgatókönyv előírta szereptől. Meg mert a császárt tényleg pofán kellett volna csapni valakinek. Meg mert nyugodtan lehetne a sorozat kettő-öt résszel rövidebb, összességében túl sok a vicceske üresjárat. Meg mert az első húsz meg az utolsó hat rész ragyogó, de közöttük a zepén túl sok a nyamlongás meg purrás. (Ez itt az Alice Csodaországban-ra való utalás, de teljesen indokolt, különösen ha az álmokat meg a Fehér Nyuszi álarcát vesszük figyelembe.)

De hát ezzel együtt is, erről tényleg tanulmányokat fognak írni, teljes joggal. Plusz még remekül kezelik a zenei betéteket/hátteret, és rengeteg sziporka van elszórva csak a mi mulattatásunkra, például a felgyorsított vagy visszajátszott jelenetek, meg az olyan kedvenceim, mint hogy “A ti nyilvántartásotok elavult, de Mrs. Li megtanította nekünk ezt, amit úgy hívnak, hogy Excel. Tíz tael lesz. Aranyban. Mrs. Li azt mondta, hogy ezt szellemi tulajdonnak hívják.” És a történet során mind a két főszereplő annyit érik és változik, hogy tényleg ilyesmikért nézi az ember az ilyen sorozatokat. Ráadásul a színészek esetében két igazi nagyágyúról beszélünk. A Song Yi Menget alakító Li Yi Tongnak a kisujjában van a komplett eszköztár, még az is, hogyan játsszon el egy nem különösebben jó színésznőt, Nan Henget meg Liu Yu Ning alakítja, aki egy nagyon nagy sztár, gyakorlatilag saját helyrajzi számmal ezen a szcénán, ráadásul a szokásos ázsiai színész/énekes-karrierekhez képest az övé igencsak rendhagyó, a semmiből verekedte fel magát idáig Színészként az elmúlt néhány évben lett igazi húzónév, de énekesként irgalmatlanul sikeres, és egy igazi kaméleon. Az énekes Liu Yu Ning például alig hasonlít a színész Liu Yu Ningre. Illusztrációként be is teszek egy klipet a bejegyzés végére, ahol egy díjkiosztó gálán énekli az A Dream Within a Dream főcímdalát.

Kedvenc mellékszereplőm: Po Yun Long (Guo Xiao Tian), a Fogyó Hold Palota Éjbenjáróinak Harmadik Mestere, aki szűkszavú, célirányos, lövése sincs a szociális interakciókról, és valószínűleg “rajta van a spektrumon”, már amennyire ez egy kardozós-szerelmes kínai sorozatban elképzelhető. Mindenesetre én mindig örömmel fedezek fel más neurodiverzeket.

Kedvenc jelenetem: Bőséggel lenne miből válogatni, felemelő-szívszorítótól az igazán viccesig, de engem talán az szórakoztatott legjobban, amikor a 6. részben Song Yi Meng egy majdhogynem tipikus burleszkjelenet közepébe csöppen. A Fogyó Hold Palota kertjében két team is meg akarja gyilkolni különböző okokból és indíttatásokból, az egyiket felbérelték, a másiknál meg simán csak kihúzta a gyufát, de a gyilkosságot egyik csapatnak sem sikerül összehozni, mert Li Shi Liu, a Fogyó Hold Palota tulajdonosa és álarcos Első Mestere folyton megmenti Song Yi Menget, akár akarja ezt (mármint Li Shi Liu), akár nem. Az eddigiek alapján, ha jól figyeltetek, össze tudjátok rakni magatoknak, hogy miért.

Hogyan magyarázd el sznob ismerőseidnek, miért nézed ezt a sorozatot: Várd meg, amíg megírják a tanulmányokat a filozófusok, aztán ha ezeket emlegetik az ismerőseid, vállvonva mondd nekik, hogy “ó, ezt a sorozatot már láttam”. Egy Baldassare Castiglione nevű illető ezt a vállvonós álszerénységet úgy hívta, hogy “sprezzatura”, és a sznobokat ez akasztja ki legjobban. De választhatod azt a megoldást is, hogy ráfogod az egészet a Fehér Nyuszira.

Most akkor, mint ígértem, mjuzik, már csak a poén kedvéért is.

* Külön poén, hogy van egy Hetedik Herceg meg egy Tizennyolcadik Herceg, a többi tizenhatról meg semmi említés, nyilván sosem is voltak. Muhaha.

Mivel a következő ajánló épp egy olyan sorozatról szól, aminek a félig-meddig komolyan vett dramaturgiai szabályokban áll a fő mozgatórugója, ez is olyan bejegyzés lesz, ami csak félig vicc, a másik felét érdemes komolyan venni. A bambuszligetben kardozós szerelmi történeteknek is vannak ám rendszerbe foglalható szabályai, de itt most egyelőre maradjunk csak a felsorolásnál.

1. Minden sztori valójában fejlődéstörténet. Mint Li Shi Liu mondja a háztetőn üldögélve: a hegyek nem csúcsosan és az utak nem laposan keletkeznek. (Ez, ha nem lenne evidens, egy rendkívül mélyértelmű megállapítás.)

2. Az, ahonnan a történet elején indulnak a hősök/hősnők, olyan állapot, ami nem a véletlennek köszönhető, hanem gondos nevelésnek vagy legalább ugyanolyan gondos elhanyagolásnak. Az összes eredettörténet a “nature vs nurture”, de még inkább a “nurture vs nurture” harcáról szól.

3. (a 2. következményeként:) Minél kegyetlenebb szörnyetegnek látszik a főhős, annál esélyesebb, hogy gyerekkorában még a dinnyét is megsajnálta, amit felszeletelünk és megeszünk, pedig biztosan annak is volt anyukája. (Ez itt most nem egy légből kapott példa, hanem idézet.)

4. A bosszúállás szent kötelesség. “Amíg nem állok bosszút, nincs időm a szerelemre gondolni”. Ezt így, szó szerint, legalább hárman elmondják az itt ajánlgatott hat sorozatban.

5. A felmenők tisztelete mindenek fölött áll. A császárnak engedelmeskedni kell akkor is, ha egy gonosz állat, az apának akkor is, ha egy idióta, a császár apának pedig akkor is, ha egy idióta gonosz állat. Ha azt mondja, vágd le karddal a saját karod, nem gondolkozol, hanem nekilátsz. A hat sorozatból egyetlenegyben mondja a főhős, hogy “dugd fel a seggedbe a császári trónt, én leléptem”. Aztán persze ő is bosszút áll később az apja leöléséért, lásd 4. pont.

6. (kiegészítés a 5.-höz) Nehezítő kitétel, hogy az apák sose tudják, hogyan kell jól szeretni. Az anyák se mindig. Sőt,

7. (kiegészítés a 6.-hoz) a császári anyukák, úgy is mint császárnék, császári másodfeleségek, hivatalos szeretők, szóval általában a teljes szortiment notóriusan rossz az anyaszerepre. Ezt többé-kevésbé megmagyarázza az a valós történelmi háttér, amiből kinőttek ezek a sorozatok, de azért a háremben történő intrika, fúrás és körbepofozkodások mellett mégiscsak jó lenne néha, ha az adott császári anyuka megkérdezné: “tulajdonképpen te mit is szeretnél, kisfiam?” Egy 21. századi mesében vagyunk, végül is.

8. Mint ezt egyszer már írtam, mindenkit funkciójának megfelelően kell kezelni. A hadvezérlányt éppúgy kikötözik/megkínozzák/megkorbácsolják, mint a hadvezérfiút.

9. (kiegészítés a 8.-hoz) Aki a katonalány veséjét lerúgja, még lehet jó ember. Aki az orvoslányt bántja, az egy elvetemült szemétláda, akinek ki kéne húzni a belét, miközben nézi. Esetenként ezt meg is teszik.

10. Ha te vagy a főhős/főhősnő, bármilyen magas szikláról esel le, túléled. Ha nem te vagy a főhős, peched van.

11. A fizika törvényei általában is csak annyira érvényesek, amennyire ez az éppen aktuális történetnek megfelel. A kérdés általában nem az, ugranak-e, hanem az, hogy milyen magasra, milyen távolságra, és helyből-e vagy nekifutásból?

12. (részben a 10.-hez kapcsolódva) Minden folyónak legalább tíz méter mély, tiszta vize van. A földalatti hegyi folyóknak is. Ugyanez a kerti tavakra is érvényes.

13. A sebgyógyulás gyorsasága annak függvénye, mekkora jelentősége van annak a sebnek a sztoriban.

14. A gyógyszer szinte mindig folyékony, és kistálkában szervírozzák, kanállal. A hőfok nagyon fontos. Ha kihűlt, újra kell melegíteni, ha pedig túl forró, kanalanként meg kell fújni. A főhős és főhősnő viszonyának alakulásában fontos tényező, hogy a jelenetben megfelelő hőfokon van-e szervírozva az a lötyő, és mit tesznek annak érdekében, hogy optimális legyen.

15. Pulzusból mindent meg lehet állapítani, terhességtől mérgezésig.

16. Akupunktúrával mindent meg lehet gyógyítani, kivéve az amnéziát. Ha megpróbálod, nem lesz jó vége.

17. A férfi főhős hiába a sztori legkeményebb csataistene, aki kézzel kapja el a nyílvesszőket meg késeket, és simán kettéhugyozza a Nagy Falat – attól a pillanattól kezdve, hogy elkezd beleszeretni a főhősnőbe, Buster Keatonná változik, és elbotlik a saját lábában is. Mindez persze csak a női főhőssel kapcsolatos interakcióira érvényes, a Nagy Fal kettéhugyozása továbbra is megy neki. Szerencsére

18. mihelyt megvolt a szerelmi vallomás, és kiderült, hogy érzelmei viszonzásra találtak, a női főhőssel kapcsolatos interakciók is normalizálódnak, de legalábbis nem botlik el a saját lábában, amikor vele beszél.

19. Apropó láb. A csókjelenetekben a nőknek lábujjhegyre kell állni, és meg kell markolni a főhős legfelső ruházati rétegét.

20. (kiegészítés a 17.-hez) A hősnők nem kapnak bambasági rohamokat attól, hogy elkezdenek beleszeretni a főhősbe, hanem továbbra is teljesen normálisan viselkednek. Ez külön megnehezíti a főhős dolgát. A nézőét is.

21. Apropó ruhák. Senkit nem akadályoz a kardokkal való röpködésben és a rugdosódásban a bokáig érő hét réteg ruha, a tökigpáncél, a földig érő ruhaujjak vagy a prémgalléros palást. Cserébe

22. a katonalányok azért panaszkodnak a női öltözékre, mert az akadályozza őket a mozgásban.

23. A katonalányok öltözéktől függetlenül is isznak, mint a kefekötő. Van, aki bírja, van, aki nem, de ez rendszerint nem akadályozza őket abban, hogy később is úgy igyanak, mint egy kefekötő.

24. Mindig ég a palotában öccáz gyertya. Ha egyet elfújnak, sötét lesz a teremben.

25. Ha a főhős elviszi a főhősnőt ladikon egy lakatlan szigetre, lovon egy barlangba, stb., stb., megérkezéskor is mindig ég a helyszínen öccáz gyertya.

26. Mindig van valamikor lámpásfesztivál és/vagy tűzijáték.

27. A hó teljesen random időpontokban esik, de főként tavasszal, amikor virágoznak a szilvafák.

28. A fák is teljesen random időpontokban és időintervallumban virágoznak, hogy legyen olyan körte/magnólia/cseresznye/szilva, ami alatt lehet csókolózni.

29. Abból lehet megállapítani, mennyire vagy kifinomult személy, hogy értékeled-e azt, ha olyan vízből köpülik neked a teát, amit szilvafákra esett hóból gyűjtöttek és spájzoltak. (lásd 27. pont)

30. A barbár seregek valamiért mindig mongoloknak látszanak.

31. Akármilyen rohadt hideg van, senkinek nem jut eszébe rendesen felöltözni, hun az a sapka-sál-kesztyű?

32. A szereplők haja akkor is tökéletes, amikor éppen kimásztak a tíz méter mély kerti tóból. Van úgy, hogy attól sem bomlik le egy tincs sem, ha rájuk robbant egy ház.

33. Néhány epizódszereplőt kivéve mindenki úgy fest, mintha ötéves korától kezdve szamártejben vagy dél-koreai fehérítő kozmetikumokban fürösztötték volna őket. Igen, azok a harcedzett hadvezérfiúk és hadvezérlányok is, akik a szerepük szerint folyvást kint aszalódnak a csatatéren.

Egyelőre ennyi jutott eszembe, de lenne még, ha igazán nekiveselkednék. Most pedig a tradíszijók szellemében nesztek videoklip, az itt felsorolt harminchárom szabályból kábé hússzal, de ez egyrészt csak egy videoklip, másrészt meg ez az A Dream Within a Dream, amiről majd még beszélni fogok.

Ne rágjátok le a lábatokat izgalmatokban, még jövök majd.